Amikor megszületik a belső uralkodó

Azért írtam meg a könyvem, mert éreztem, hogy fontos. Nem azért, mert kész voltam. Nem azért, mert minden kérdésemre volt válaszom. Hanem azért, mert megtapasztaltam, hogy a mélyről is vissza lehet térni.

Nem tökéletesen. Nem egyik napról a másikra. Hanem lassan. Önmagamhoz.

Volt idő, amikor nem hittem ebben. Amikor minden döntés fájt. Amikor a határhúzás után bűntudat jött. Amikor az egyedüllét inkább ürességnek tűnt, mint erőnek. Sokszor kérdeztem magamtól az úton: megéri ez az egész? Megéri a fájdalom? Megéri a leválás? Megéri nem visszamenni oda, ahol legalább ismerős volt minden?

Ma már érzem minden porcikámban: igen.

Nem azért, mert minden könnyű lett. Hanem mert már nem megyek magam ellen. Mert amikor elkezdtem hinni magamban, a világ is máshogy kezdett hozzám állni. Nem varázsütésre, nem egyik napról a másikra. De mintha kinyílt volna valami. Új lehetőségek jöttek. Új történetek. Új emberek. És ami a legfontosabb: új viszony önmagamhoz.

Talán ezért született meg a könyv is. Nem azért, hogy megmentsek bárkit. Hanem hogy emlékeztessek valamire, ami mindannyiunkban ott van.

Arra a királynő- és királyenergiára, ami nem szerep és nem felsőbbrendűség, hanem belső tartás.

A királynő energia számomra az önbecsülés csendes ereje. Az a minőség, amikor nem alkudozol a saját értékeddel. Amikor nem maradsz ott, ahol kicsinek érzed magad. Amikor nem könyörögsz szeretetért, és nem próbálod kiérdemelni azt, ami alapból jár.

A király energia pedig nem dominancia, hanem felelősség. Az a belső gerinc, amikor vállalod a döntéseidet. Amikor nem hibáztatsz másokat a saját határtalanságodért. Amikor nem menekülsz el a saját életed elől, hanem beleállsz.

Ez az energia nem akkor születik, amikor minden rendben van. Hanem a mélyen. Ott, ahol már nem tudsz tovább hazudni magadnak. Ott, ahol kimondod: többé nem fordulok magam ellen.

A mély nem a vég. Néha az a hely, ahol megszületik ez a tartás. És onnan már nem visszaesel, hanem visszatérsz.